– Goodlake professzor, egy pillanatra!
– Jöjjön be, Jim.
– Lehet, hogy ostobaság, de a fiúkkal észrevettünk valami furcsát…
– Ne kíméljen, mondja csak.
– Szóval az a helyzet, hogy egyre világosabbak az éjszakák.
– Hogy érti?
– Tudja, sokféle dolgot figyelünk és mérünk az obszervatóriumban, így például minden éjjel, 1 órakor, megmérjük a sötétség értékét is.
– Igen…
– És azt látjuk, hogy az elmúlt három hét során, kicsivel ugyan, de minden éjszaka egyre világosabb van. Itt vannak az eredmények, ha látni akarja, professzor.
– Hmm…, érdekes…, nos, valóban úgy tűnik, hogy az éjszakai fényerősség változik. Gondolom, Jim, ezek az adatok már figyelembe veszik az időjárási viszonyokat is?
– Természetesen, professzor.
– A változás ugyanakkor nem túl számottevő.
– De a tendencia egyértelmű.
– Kalkulációik szerint mikor éri el a változás azt az értéket, amikor már érzékelhető lesz a jelenség?
– Ha ebben az ütemben folytatódik a fényerősség növekedése, akkor úgy nagyjából négy, négy és fél hónap múlva.
– Akkor még van egy kis időnk… Egyébként mit gondolnak, Jim, mitől lehet ez? 
– Bevallom, professzor, fogalmunk sincs. Talán a Nap aktivitásával lehet kapcsolatban. Vagy valami légköri jelenség miatt. A sötétségben tapogatózunk, ha szabad ilyet mondani.
– Jópofa…, rendben, akkor figyeljék tovább, és tájékoztassanak.

– Miniszter úr, csak egy pillanatra rabolnám az idejét.
– Goodlake professzor, foglaljon helyet. Miről van szó?
– Nyilvánvalóan furcsának fog hangzani, de az a helyzet, hogy a megfigyeléseink szerint egyre világosabb van éjszakánként.
– Igen? 
– Már több, mint két hónapja figyeljük az eredményeket, és ezek egyértelműen azt mutatják, hogy egyre világosodik az éjszaka. Most még ugyan nem látható, de úgy két hónap múlva már az emberek is érzékelni fogják a változást.
– Pontosan mit fognak látni?
– Például azt, hogy egy holdtalan éjszakán is olyan világos lesz, mintha telihold lenne. Gondolom a média érdeklődni fog…
– Az biztos…, és mégis mitől van ez az egész?
– Attól tartok, nincs még magyarázatunk rá, miniszter úr. 
– Elméletük sincs?
– Talán a Nap, a légkör, vagy akár a Föld keringése is, de jelenleg egyik sem igazolható.
– Nos, akkor húzzanak bele, professzor, és találjanak ki valamit.

– Miniszter úr! Véleménye szerint mi okozza az éjszakák világosodását?
– Jelen pillanatban nincsen egyértelmű magyarázat a jelenségre, de a kutatóink szerint a Nap fokozott aktivitásával áll kapcsolatban a jelenség. 
– Ez azt jelenti, hogy a Nap egyre fényesebb? Miért?
– Nem, ez nem feltétlenül azt jelenti. Következő kérdés? 
– Miniszter úr! Meddig fog világosodni az éjszaka?
– Ezt most még korai lenne megjósolni. Mindenesetre, ha így folytatódik minden, amire semmilyen, hangsúlyozom, semmilyen, bizonyíték sincs, akkor pár hónap múlva nekünk is lesz fehér éjszakánk.
– Oroszországban is megfigyelhető a jelenség? Globális?
– Igen, a világ minden részén érzékelhető a fényerő változása. 
– Számíthatunk egyéb változásokra is, például az időjárásban vagy a távközlésben?
– Energiafogyasztásban, esetleg?
– Nos, már most vannak arra utaló adataink, hogy az éjszakai energiafelhasználás valamelyest csökkent, mivel este később sötétedik, hajnalban pedig korábban világosodik, ám ez pillanatnyilag gazdaságilag nem számottevő. Ami az időjárást illeti, még nincsenek konkrét mérési adataink, de nem tartom kizártnak, hogy az éjjeli hőmérséklet emelkedjen valamelyest. 
– Lehetséges, hogy ezt a jelenséget valamilyen külső, úgy értem, nem földi eredetű intelligencia okozza?
– Ezt a lehetőséget még nem vizsgáltuk, de szinte kizártnak tartom. 
– Mi a Környezetvédelmi Minisztérium terve a közeljövőben ezzel a jelenséggel kapcsolatban?
– Mindenekelőtt szeretném kijelenteni, hogy a jelenségnek semmiféle negatív következménye sincs, sem az emberekre, sem az állatokra, és a környezetre sem. Folyamatosan figyelemmel kísérjük a változásokat, és egy képzett szakértőkből álló csoport már dolgozik azon, hogy milyen lépéseket kell megtennünk, ha a világosodás mégis tovább folytatódna. 

– Partick!
– Mick! Hogy áll a helyzet?
– Nem valami jól. A világosodás töretlenül folytatódik, és fogalmunk sincs, miért van ez.
– Nézd, az elnök úr szabad kezet adott, és korlátlan forrásokat biztosított a belügynek. Így nektek is tudunk adni, amit csak kértek. 
– Ez szép, és jó, de kétlem, hogy a pénz hiánya miatt nem jutunk előre. Már így is nagy koponyák dolgoznak az ügyön, de nincs magyarázat. 
– Pedig az emberek egyre türelmetlenebbek. Pár napig érdekes újdonság volt, hogy éjfélkor is lehet újságot olvasni a parkban, meg hogy lámpa nélkül lehet autót vezetni, de mára már inkább a nyugtalanság kezd dominálni. A rendőrök egyre jobban leterheltek.
– Úgy tudom, az egészségügy is panaszkodik, különösen a mentális problémák szaporodtak el.
– Még szép. Az emberek megzavarodnak, hogy most akkor nappal van vagy éjszaka, meg mikor feküdjenek le…
– A mezőgazdaság is kezd pánikolni. Az állatokat még nálunk is jobban megviseli a változás.
– Állítsatok rá még több szakembert a dologra. És valamit találjatok ki, mert az elnök is kezd morgolódni.

– Nyugtasson meg, Patrick.
– Elnök úr, elnézését kell kérnem, de nem tudok jó hírekkel szolgálni. Még mindig nem tudjuk, mi lehet a világosodás pontos oka.
– Ezt nem értem. Mindent megkaptak, mindenki Önöknek dolgozik, ráadásul már egy nemzetközi összefogás is létrejött. 
– Sajnálom…
– Az kevés, Patrick! Gyakorlatilag megszűnt az éjszaka! Mit az éjszaka? Már este vagy sötétedés sincs! Ugyanolyan világos van nappal, mint este!
– Mindent elkövetünk, elnök úr. 
– Bocsásson meg, tudom, hogy nem a maga hibája. De a média a torkomat harapja, egymás után jönnek a hírek a zavargásokról, balesetekről, és a farmerek egyenesen káoszról beszélnek. Mi következik?
– Éjjel–nappal…, ööö…, azaz állandóan ezen dolgozunk elnök úr, létrehoztunk már különleges zónákat, ahol szimuláljuk a sötétséget, de persze ez nem nyújt megoldást mindenkinek. 
– Patrick…, legyen olyan jó, és tudja meg, miért van ez, és mit tegyünk ellene. Rendben?
– Értem, elnök úr…, mindent megteszek.

– Jim? Itt Goodlake.
– Professzor úr!
– Figyeljen rám, Jim. Odafent nagyon nyugtalankodnak már a fejesek, és mindenáron eredményt akarnak. Bármire, mondom bármire, is van szüksége, csak szóljon. Adok obszervatóriumot, magáé lehet az űrteleszkóp, ha kéri egy teljes atomerőmű fog áramot adni a számítógépeihez, sőt, ha az kell, szerzek egy atombombát is, de Jim, álljanak már elő valamivel!
– Értem, professzor. De…
– Nincs de! Gyakorlatilag már túlléptünk minden elképzelhető határon, már a nappalok is egyre világosabbak! Tudja, mit jelent ez?
– Hogyne, professzor.
– Ebből hamarosan természeti katasztrófa lesz, és akkor még óvatosan fogalmaztam. Kérem, Jim, találják ki, mi folyik itt.
– Kitaláljuk, professzor, kitaláljuk.
– Nagyon köszönöm, Jim.

– Mondja, Patrick.
– Engedje meg elnök úr, hogy bemutassam Jim Dowellt, a kaliforniai Hayes Obszervatórium munkatársát, aki egyben a fényjelenség kutatásának vezetője is. Ő fogja elmondani, amit megtudtak.
– Jim?
– Elnök úr…, 
– Csak bele a közepébe, barátom, hagyjuk a protokollt.
– Rendben…, szóval a helyzet az, hogy felállítottunk egy teóriát, egy elképzelést, amely magyarázatot ad mindenre.
– Igen?
– Nos, bizonyára tud az úgynevezett fekete lyukakról, elnök úr. Ezek olyan…
– Igen, igen, elnyelnek mindent, még a fényt is. A lényeget.
– Az elképzelésünk az, hogy ha van fekete lyuk, akkor talán lehet fehér lyuk is, ami annak pont az ellentéte. Vagyis így nem elnyeli a fényt, hanem kisugározza. Ha egy ilyen fehér lyuk éppen megnyílik a közelünkben, az megmagyarázná, mi történik.
– Ha nem lenne folyamatosan olyan világos az egész bolygón, mint egy tévéstúdióban, azt mondanám, badarság. De így akár igazuk is lehet. És mit tegyünk?
– Hát…, attól tartok elnök úr, nem igazán tudunk tenni semmit. Már ha egyáltalán tényleg ez a helyzet, és nem valami más oka van a jelenségnek. 
– Ha ez a helyzet, és valóban egy ilyen fehér lyuk, vagy micsoda jön, akkor mire számíthatunk?
– Félek a legrosszabbra.
– Hogyan?
– A fekete lyuk azért nyeli el a fényt, mert akkora a gravitációs vonzása, hogy nem csak az anyagot, hanem a fénysugarakat is magához vonzza. A gravitációs erő azért nő ilyen hatalmasra, mert a fekete lyuk irgalmatlan mennyiségű agyagot szippant be. A fény tulajdonképpen csak a hab a tortán.
– Azaz?
– Egy fehér lyuk azt jelentené, hogy egy gyengülő gravitációs erejű fekete lyukkal állunk szemben, amely nem elnyel, hanem kibocsát. Egy ilyenből értelemszerűen a fény szökik meg először…, és utána jön majd az anyag.
– Egy pillanat! Azt akarja ezzel mondani, Jim, hogy ez csak a kezdet, és hamarosan több milliárd tonna kőtörmelék fog a nyakunkba zúdulni?
– Akár több galaxisnyi is…

– Amerikai honfitársaim! Nemzetünk mindig is büszke volt arra, hogy semmiféle veszedelem elől nem menekült, mindig felvette a harcot, és akár a lehetetlen helyzetekben is össze tudott fogni azért, hogy népünk győztesen kerüljön ki minden nehézségből, legyen az akár természeti csapás, kézzelfogható ellenség vagy egy megmagyarázhatatlan fenyegetés. Most is, amikor már több, mint egy éve nézünk szembe egy érthetetlen és aggasztó jelenséggel, tudniuk kell, hogy ezekben a percekben is amerikai polgárok tízezrei dolgoznak megfeszített erővel azon, hogy az Egyesült Államok, valamint a Föld minden országa és nemzete, békében, biztonságban, valamint jólétben élhesse tovább életét. Ugyanakkor, mint minden háborúban, sajnos fel kell készülnünk az esetleges vereség lehetőségére is, bármilyen apró és távoli is legyen ez az esély. Ezért most én, az Amerikai Egyesült Államok elnöke, arra kérem Önöket, hogy igaz hazafiakhoz méltóan fogadják az eseményeket, akármilyen kimenetelűek is legyenek. Büszke vagyok Önökre, és megtiszteltetés elnökként szolgálni olyan polgárokat, mint maguk. Isten óvja Amerikát, Isten óvja Önöket!

…

– Mi történhetett, Jim? 
– Nem tudom, professzor. Lehet, hogy a fehér lyuk mégiscsak badarság, ahogy az elnök mondta.
– De mégis, mitől állt helyre minden egy pillanat alatt?
– Fogalmam sincs. Talán…
– Talán?
– Azt hiszem…, talán Isten végül lekapcsolta a villanyt…