Az alábbi írás egy főiskolai feladat megoldása, amelyben a cél az volt, hogy érvelő szövegeket alkossunk egy ügy kapcsán.

Az ügy: A cukrász minden süteményébe mesterséges édesítőszert kevert!

A feladat: az egyik érvelő szövegben védje meg a cukrászt és a tevékenységét, a másikban viszont vádolja őt tettéért!

Érvelés a cukrász ellen:

Társadalmunk írott és íratlan szabályokon alapszik, és ezen szabályok betartása nemcsak kötelességünk, hanem érdekünk is. A szabályok megszegőit méltán tartjuk nemkívánatosnak és büntetjük meg őket. Mind az írott, mind az íratlan szabályok között fontos helyet foglal el a bizalom és a jóhiszeműség védelme. Ezért tekintünk vádló szemekkel azokra, akik visszaélnek e két fogalom jelentésével.

És mi másként értelmezhetnénk Ignácz Béla cukrászmester, ha egyáltalán méltó erre a titulusra, tettét, amellyel a vendégei bizalmával és jóhiszeműségével visszaélve, mesterséges édesítőszerrel készített süteményeket szolgált fel nekik, valódi cukor használata helyett?
Miért tekinthető ez szabályszegésnek? Mint már a neve is sugallja, a cukrászda egy olyan hely, ahol cukor felhasználásával készült termékeket lehet vásárolni, minden vevő ezzel az elvárással és tudattal vásárol, éppen ezért az ő jóhiszeműségükkel való visszaélés cukormentes terméket árulni számukra.

Tovább súlyosbítja Ignácz Béla tettét, hogy a mesterséges édesítőszerek használatára semmilyen elvárható, és a kereskedelemben, illetve a vendéglátásban megszokott módon nem próbálta meg vendégei figyelmét felhívni vagy őket tájékoztatni. Ennek elmulasztásával elvette tőlük a lehetőséget a szabad választáshoz, amely sérti a vevő és eladó közötti megszokott kapcsolat alapelveit, továbbá megfosztja a vásárlót jogainak gyakorlásától. Nem nehéz tetten érni a szándékos megtévesztés esetét, hiszen Ignácz Béla kísérletet sem tett a társadalmilag elfogadott normák figyelembevételére és betartására.

Aki egy kicsit is járatos az élelmiszerek világában, tudhatja, hogy a cukor, bár túlzott fogyasztása kerülendő, számos pozitív egészségügyi jellemzővel bír, míg a mesterséges édesítőszerek fogyasztásának élettani hatásai továbbra is kutatások és viták tárgyát képezik. Nem áll szándékomban Ignácz Bélát szándékos egészségkárosítással vádolni, ám nem mehetünk el szó nélkül ezen aspektus mellett sem.

Mivel Ignácz Béla még itt, a bíróságon, a tényekkel való szembesülés hatására sem mutat megbánást, joggal feltételezhetjük, hogy megtévesztő magatartását a továbbiakban is folytatta volna, sőt nem zárhatjuk ki annak lehetőségét sem, hogy más félrevezető lépéseket is tett volna, például koffeinmentes kávét vagy gyümölcs nélküli gyümölcsfagylaltot szolgált volna fel, természetesen továbbra is a vásárlók tájékoztatása és egyéni döntési lehetőség megadása nélkül.

Végezetül hadd tegyem hozzá, hogy bár egyesek talán a csökkentett cukortartalmat valamiféle kívánatos egészségmegőrző étrendnek tartják, az emberi önrendelkezés joga mindenkit megillet, amíg másoknak ezzel kárt nem okoz. Felelősségre vonhatunk-e egy dohányost saját tüdejének károsítása miatt? Vádolhatjuk-e az alkoholt fogyasztót saját mája tönkretételével? Megróhatjuk-e a cukorfogyasztót saját testének rongálásával? Ám azt, aki elveszi a választás lehetőségét és visszaél bizalmunkkal, igenis számonkérhetjük. Ezt kérem én is Ignácz Béla esetében a tisztelt bíróságtól!


Érvelés a cukrász mellett:

Gondolom mindenki előtt ismert az a mondás, hogy a leghosszabb út is egy apró lépéssel kezdődik. Az is nyilvánvaló, hogy ennek az első lépésnek a megtételéhez kell a legnagyobb bátorság és elszántság. Ignácz Béla cukrászmester egy ilyen bátor és elszánt ember, aki magára vállalta a kezdeményezést.

Számos tudományos kutatás és eredmény bizonyítja, hogy a cukor fogyasztása káros az emberi szervezetre, és a mesterséges édesítőszerek sokkal kíméletesebbek és egészségesebbek. Habár nem állnak rendelkezésünkre hosszú távú megfigyelések, minden eddigi vizsgálat csak pozitív változásokat tulajdonít az édesítőszereknek. Ignácz Béla felismerte ezt, és az általa üzemeltetett cukrászdában mesterséges édesítőszerekkel készült süteményeket hozott forgalomba.

Azonban Ignácz Béla nem csak bátor és elszánt volt, hanem kifejezetten alapos és körültekintő is, hiszen az üzletben történő árusítást megelőzően saját családjában végzett megfigyeléseket. Hosszú hónapokon át cukor nélkül készítette el az otthoni asztalra kerülő süteményeket, a családtagok tudta nélkül, akik semmiféle minőségi panaszt nem tettek, sőt egy idő után orvosi laboratóriumi eredmények bizonyították, hogy több, korábban abnormális, mérési érték normális értékre állt vissza, közérzetük javult és súlyproblémáik is csökkentek.
Ezen tesztperiódus után döntött úgy Ignácz Béla, hogy az üzletében árult süteményeknél is áttér a mesterséges édesítőszerekre. Egyértelmű forgalmi adatok támasztják alá, hogy a vendégköre növekedésnek indult, nyilvánvalóan a cukormentes étrend miatt kiváltott elégedettségérzés miatt. Ignácz Béla feltett szándéka volt a vásárlók tájékoztatása a cukormentességről, mindössze egy naptári évet kívánt várni, mielőtt nyilvánosságra hozza a tényeket. 

Mindezek mellett a cukrászmester az érvényben lévő fogyasztóvédelmi törvényeket messzemenőkig betartva járt el, hiszen a cukrászda jól megközelíthető és látható helyén kifüggesztett étlap „Megjegyzések” rovatában feltüntette, hogy termékei mesterséges édesítőszereket tartalmaznak. Talán egyesek keveslik vagy tisztességtelennek tartják ezt az eljárást, ám vegyék figyelembe, hogy Ignácz Béla ezzel a tettével semmiféle anyagi vagy erkölcsi kárt nem okozott a vásárlóinak, továbbá sokkal etikusabban járt el, mint olyan általánosságban elfogadott megtévesztések szerzői, akik az „ingyen wi-fi” vagy a „nullaforintos percdíj” szlogeneket használják, de amikor valóságtartalmukat ellenőrizzük, kiderül, hogy a költségek igenis beépítésre kerültek a szolgáltatás más részeibe. 

Ignácz Béla cukrászmester egy olyan ember, aki sokak helyett magára vállalta a jóindulatú változtatás feladatát, aki tettével kizárólag segíteni kívánt, és mint azt a vendégköre is tanúsíthatja, sikerrel vitt véghez. Igazán sajnálatos, hogy egy olyan embert, aki nem csak szavakban állt ki az egészséges életmód mellett, hanem tettekben is, most ennyire meghurcolnak, ahelyett, hogy elismernék újító és rendkívül hatékony módszerét az emberek életének megjobbítására. Egy becsületes, a munkáját szeretettel és mesteri szaktudással végző ember áll most Önök előtt, akinek egyetlen „bűne”, hogy a saját eszközeivel javítani akart egy kicsit ezen a betegeskedő világon.