Mivel a nagy múltú sportegyesület már régen nem megy előre, a Budapesti Közlekedési Vállalat most az utasokat buzdítja egyre nagyobb sportteljesítményekre azáltal, hogy újabb és újabb autóbuszokon kizárólag az első ajtónál teszi lehetővé a felszállást.

Az első ajtós felszállással kapcsolatos első örömünk épp az első ajtó maga. Közismert ugyanis, hogy itt, vagyis a buszsofőr fülkéje és az első ülések között, áll rendelkezésre a legszélesebb hely az utasok egymás mellett való elhaladására, így a siker eleve garantált. Megelégedésre ad okot az is, hogy még a nálunknál fejlettebb országok, mint például Észak-Korea vagy Etiópia, sem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy egy három vagy négy ajtóval is rendelkező járművön egyetlen ajtóra korlátozzák a járműbe való bejutást, de mi, magyarok, ezt is megtehetjük. Hiszen, ahogy azt a BKV szlogenje mondja, Önnek (ez) jár. De nézzünk meg, hogy mivel is jár ez az intézkedés, amelyet a BKV nyilvánvalóan a lakosság erőnlétéért érzett felelősségből hozott.

Ismerve a magyarok köztudottan kifinomult előzékenységét, már a busz ajtaja előtt tanúi lehetünk az udvariasság és az egészséges versenyszellem megnyilvánulásának, mivel aki előbb száll fel, az nyilvánvalóan előbb tud a rendelkezésre álló szabad helyekre leülni, és ez még a kiváló fizikummal rendelkezők számára is nagy csábítás. Természetesen az udvariasan kooperáló magatartás a már a buszon utazók részéréről is megtapasztalható, hiszen a felszállt utasok előszeretettel húzódnak a jármű belsejébe, utat és helyet hagyva az újonnan felszállóknak. Vagy nem, de ez az elenyésző többség.

Megpróbáltatásaink azonban akkor kezdődnek igazán, ha a buszsofőr nemrégen lett a BKV munkatársa, vagy nemrégen kapott tetemes összegű figyelmeztetést a bérletek ellenőrzésének elmulasztása miatt. Ebben az esetben ugyanis nem elegendő egy elegáns mozdulattal felvillantani mindig érvényes bérletünket, hanem meg kell állnunk, hogy az erre a feladatra külön kiképzést nem kapott sofőr akkurátusan szemügyre vegye az érvényességi időt, és arcunkat jó esetben felismerhetően ábrázoló fényképünket. Eme ellenőrzés természetesen nagyban felgyorsítja a felszállást, és a közhiedelemmel ellentétben semmilyen menetidő növekedést nem okoz.

Az első ajtós felszállás teljesen új távlatokat nyit a busz után való futás előtt is, hiszen ez idáig elegendő volt a leghátsó ajtóig rohanni, ám most a legelsőig kell, ami csuklós busz esetében egy kvalifikált olimpiai sprinternek is pont annyi időbe telik, ameddig a sofőr az ajtózáró gombot megnyomja. Külön értéke ennek a sportteljesítménynek, hogy ez a már a buszon lévő, velünk majdnem mindenben szimpatizáló utastársaink szeme láttára kell végbemenjen, nyilvánvalóan a közösségi szórakozás élményének részeként.

Már ez a pár pillanatkép is jól illusztrálja ennek az intézkedésnek a létjogosultságát egy kétmilliós városban, ahol a csúcsidőszakokban emberek százezrei veszik igénybe a tömegközlekedést. És akkor nem is említettünk olyan különleges helyzeteket, mint a hátsó ajtónál felszálló kisgyermekes anyuka tapasztalt dzsungelharcosokat és képzett akrobatákat megszégyenítő, heroikus küzdelmét a sofőrfülkéig és vissza a bömbölő gyermekéig, hogy bemutathassa a jegyét. Vagy azokat az örök lázadókat, akik akkor is az első ajtónál kívánnak leszállni, ha a felszállásra várakozó utasok sora duplán meghaladja a Lenin mauzóleumába bejutni igyekvő emberek sorát. Ám még az ő példájuk is eltörpül azon külföldi vagy a fővárosi közlekedést kevéssé ismerő vidéki honfitársunk esete mellett, akiknek a sofőr és az utasok a lehető legválasztékosabb nyelvhasználattal igyekeznek az értésére adni, hogy ne nyomkodja hiába az ajtónyitó gombot és fáradjon az első ajtóhoz. 

Mint a BKV majdnem mindennel elégedett ügyfele, szívből remélem, hogy az első ajtós felszállás nagyban hozzá fog járulni azon népegészségügyi és szociális törekvések beteljesítéséhez, hogy nemzetünk egészségesebb és összetartóbb legyen, jobban teljesítsen, és ne menjen hátra, csak előre!

Ez a szatíra egy főiskolai feladat megoldasaként született, 2014-ben.